Mikor Pap Sanyi 3 éve előállt a Tehén Napja ötletével és nevével, senki nem gondolta, micsoda hagyományt teremt. Ötletgazdaként ő maga sajnos csak korlátozott formában teszi tiszteletét ezeken a rendezvényeken. A Tehénfarkon 2022-ben indult el utoljára, akkor Dömösig jutott. 2023-ban valami más dolga volt, idén pedig teljes képzavar hatása alatt Csillámpóniként teljesített egy Marhatont.
A Tehén Napja ennek ellenére alapvetően a Tehénfarkról (101 km) szól és idén augusztus 11-re esett. A hagyományos kellemes meleg időjárás tehát biztosítva volt.
A rajtban 4 váltócsapat és két egyéni teljesítő gyülemlett össze.
Azaz csak egy egyéni, mert Ludányi Robi (aki egy hónappal előtte futott Tehénfarkot és az akkori 20 órás idején szeretett volna faragni pár órát) a váltócsapatok előtt, hajnali 3-kor indult.
Pék Ádám, akinek neve a 347 km-es Kergemarha-körrel forrt össze, szintén tiszteletét tette, és lesétálta a távot. Ő a váltócsapatokkal együtt, reggel 6-kor indult.
A teljesség kedvéért megemlítjük, de nem tudjuk, hogy most akkor a Marhatont futó Pap Sanyi aka Csillámpóni Tehén Napja résztvevőnek számít-e. Joghézag.
Ami a váltócsapatok stratégiáját illeti. Két csapat, a PITE és az Úgyisminyerünk az "ahol csak lehet, váltunk" módszerét követte. Ezzel szemben a "We have a Sós" és a "Lost Mary" csapat tagjai egyszerre hosszabb szakaszokat futottak.
A "We have a Sós" esetében nem sportstratégiai döntés eredménye volt ez, hanem egyszerűen Sós Balázs csak reggel meg este ért rá, így akkorra lett beosztva. Reggel valószínűleg nagyon siethetett, mert a Kesztölcig tartó 12.5 km-t 55 perc alatt abszolválta. A mögötte loholó Úgyisminyerünknek 70 kilométerjébe került, mire ezt az előnyt ledolgozta.
A "Lost Mary" nevének eredete homályba vész. Az biztos, hogy reggel még más névvel indultak. De mikor Mari pittyentés nélkül egy kilométerrel túlment a legelső (Piliscsév) ponton, majd visszament, a csapat nevet váltott.
A Dömös előtti kissé dzsumbujos szakaszon a két elől haladó csapat laposkúszásban tudott csak átmenni. Andris (Úgyisminyerünk) hátra is telefonált Mikinek (PITE), hogy ha jót akar, menjen inkább a 11-es úton. Miki így is tett. A Lost Maryvel viszont már senki nem törődött, így ők ismét hozzájárultak a kissé elhanyagolt út kitaposásához.
Dömösön leróttuk a kötelező fagyis-üdítős köröket a boltban, majd áttelepültünk a Kis Rigóhoz, hogy ott várjuk a Prédikálószékre felfutó önsanyargató hajlamú társainkat. Ezen a szakaszon hagyta le az első két csapat Ludányi Robit. Az Úgyisminyerünk kétszer is, mert Bandi, miután a Prédikálószékre felfele menet egyszer leelőzte, kissé eltévedt és kénytelen volt újból.
Kő hegyről lefele a We have a Sós csapatból Nagy-Németh Peti esett egyet, így Pomázra már csak alig pár perc előnnyel érkeztek be az Úgyisminyerünk előtt. A Kevélyre felfele menet Andris (Úgyisminyerünk) utol is érte Istvánt (We have a Sós). Majdnem az Ezüsthegyi bányáig mentek együtt, ahol meg István esett el, ami a Pilisborosjenőig hátralévő 2 km-en 10 perces lemaradásra ösztönözte.
Az Úgyisminyerünkből Pilisborosjenőtől Bálint futott át a Csobánkai nyeregbe, ezúttal már az első csapat tagjaként. Andris kísérte, hogy ne kelljen vizet cipelnie. Andris azonban előtte 17 km-t futott és nemigen evett, úgyhogy alaposan lemaradt Bálint mögött, ami kissé feleslegessé tette a vízhordást.
Az Úgyisminyerünk innen már viszonylag simán beért a célba. A Csemetekertnél még végrehajtottak egy másodpercre megkomponált váltást (nem kis teljesítmény autóval Pilisszántóról Piliscsabára átérni és gyalog felérni a Csemetekerthez, még mielőtt Áron a hegyen keresztül, mindössze 5 km-t megtéve odaérne), majd 10:28:38 -cal új Tehénfark pályacsúcsot állítottak be. A We have a Sós szűk fél órával érkezett be utánuk.
A PITE csapatban Bohner Zolira lett osztva az összes csúcs (Vaskapu, Prédikálószék, Nagy Kevély, Jenga). Ezt enyhítendő Lőrinc átvállalta az utolsó (Jenga) szakaszt, így ott ő futotta a befutót, 11 óra 46 perc alatt fejezve be a kört.
Ludányi Robi és a Lost Mary már sötétben értek be, de a Piliscsabai Természetjáró Egyesület által szponzorált enni- és innivaló kedvéért ők is tettek egy kis kitérőt.
Gyalogos résztvevőnk, Pék Ádám pedig kicst megcsúszva, a szintidőben mindössze 22 percet hagyva másnap reggel ért be a célba.
Gratulálunk minden teljesítőnek, és reméljük, hogy jövőre ismét találkozunk!
